KÖZLEMÉNY
Az ivóvíz továbbra is a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer!
A Magyar Víziközmű
Szövetség határozott álláspontja: Magyarországon az ivóvíz eddig is
biztonsággal fogyasztható volt és ezután is az lesz!
Az
ivóvíz-szolgáltatás nagy felelősséggel járó közszolgálat. Az ágazat
szakemberei ennek megfelelően felelősséget éreznek külön-külön minden
egyes fogyasztójukért. Számunkra megengedhetetlen és elképzelhetetlen,
hogy akár csak egyetlen ember is egészségre káros vizet fogyasszon.
Ezért is igyekszünk leszögezni: a szolgáltatott ivóvíz minősége Magyarországon nem lett rosszabb és nem lesz rosszabb december 25-ig, illetve az után sem.
Ugyanakkor
a kormány döntésének helyessége - miszerint december 25-től „ahol egyéb
megoldás nem valósul meg", a honvédség gondoskodjon az egészséges
ivóvízről - nem vitatható.
Mint ismert, de nem eléggé hangsúlyozott, az ország ivóvízbázisainak egy része geológiai eredetű arzént tartalmaz.
Mivel ennek mértéke meglehetősen alacsony, mindaddig nem is jelentett
gondot, amíg 2002-január 1-i hatállyal a határértékek - az EU normákat
átvéve - meg nem szigorodtak. Fontos megjegyezni, hogy az ivóvíz
paramétereire vonatkozó uniós előírások több ponton is eltérnek a
magyarországitól - míg bizonyos paraméterek esetében a hazai szabályozás
a szigorúbb, addig éppen az arzéntartalom tekintetében az Unió ír elő
alacsonyabb határértéket.
Megértjük és elfogadjuk, hogy a jogszabály-változás következtében az egészséges ivóvízellátásért felelős települési önkormányzatok nehéz helyzetbe kerültek.
Beruházói szerepkörükben - hisz a támogatási pályázatokon is csak ők
vehetnek részt - váratlanul azzal szembesültek, hogy az a víz, amit
eddig a településükön élők ittak, már nem számít jónak, bár ugyanolyan,
mint volt. Ezt nagyon nehéz megmagyarázni azoknak az embereknek, akik
szüleikkel, nagyszüleikkel együtt ezt a vizet itták, isszák és semmi
bajuk. Mindemellett a támogatás ugyan meglenne a víztisztító-mű
létesítéséhez, de ottmarad az akár másfél-, kétszeresére növekedő
vízdíj. E kétségek között őrlődött jó néhány önkormányzat, miközben
lejárt az EU többszörös határidő-halasztása is. E kényszerhelyzetben
született meg a döntés a kormány részéről, hogy ahol nem léptek-lépnek
az önkormányzatok, ott magához vonja a kérdést, akár a tisztítóművek
beruházását is.
A víziközmű-szolgáltatók
ebben a helyzetben azt tették és teszik, ami a feladatuk: legjobb
tudásuk szerint működtetik és karbantartják az ellátó-rendszereket,
ellenőrzik a vízminőséget és szakmailag támogatják a víztisztító-művek beruházási folyamatát.
Az
EU-s határértékek csökkentéséről szóló döntések meghozatalát követően
az elmúlt évek tendenciái egyértelműen bizonyítják, hogy Magyarország jó
úton halad a szigorított határértékek teljesítésében. Számos,
korábban érintett településen az ivóvíz-szolgáltatók már megoldották,
illetve a megoldják a kérdést. Országszerte készülnek el a tisztább
ivóvizet biztosító beruházások, amelyek révén egyre több magyar
település lakói mondhatják el, hogy az eddigieknél még kiválóbb minőségű
ivóvízhez jutnak otthonukban. Ahol pedig szükséges - a finanszírozási
kérdések megoldása mellett - a szolgáltatók maguk vállalnak részt az
arzénes területek átmeneti vízellátásában, tehermentesítve a
honvédséget.
Nem vitatva az arzén kérdés megoldásának szükségességét, fontosnak tartjuk, hogy a maga helyén értékeljük és kezeljük a kérdést.
A hazai szabályozások elkészítésekor a hazai szakemberek és a
jogalkotók a hazai szokásokat, viszonyokat tekintik irányadónak, míg az
Európai Unió a tagállamainak jellemzőiből általánosít. Esetünkben az
eltérő táplálkozási sajátosságok okozzák a különbséget: bizonyos,
Magyarországon kevéssé népszerű élelmiszerek magasabb arzéntartalma
befolyásolta az Európai Unió jogalkotóit akkor, amikor ezt, a számunkra
indokolatlanul szigorúnak számító értéket meghatározták.
Jó,
ha tudjuk: a korábbi hazai szabvány szerinti 50 μg/liter
arzén-határérték azt jelenti, hogy ha egyazon városban élők egész
éltükben (70 éven át) a határértéken lévő arzéntartalmú vizet
fogyasztanak, akkor közülük minden százezrediknél növekszik meg egyről
másfélre a rákos megbetegedés kockázata. Ez amúgy kockázati szintjében megfelel annak, ha valaki egész élete során elszív egyetlen doboz cigarettát,
de ha valaki jó száz kilométert biciklizik egy forgalmas úton,
ugyanekkora baleseti kockázattal kell számolnia. Minden bizonnyal ezek
az adatok motiválták a svájci szakértőket is, akik mind a mai napig a
2001 novemberéig hazánkkal azonos, 50 μg/liter határértéket írják elő
ivóvíz-szolgáltatóik számára.
Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni és mindenki számára egyértelművé tenni: az ivóvíz a legjobban ellenőrzött élelmiszer! Ez azon a mintegy kétszáz településen is igaz, ahol még nem oldódott meg az arzénkérdés, több mint háromezer település esetében pedig európai mértékkel mérve is minden tekintetben kiváló minőségű az ivóvíz!
A
magyarországi ivóvíz-szolgáltatók szakmai szövetségeként sajnálatosnak
tartjuk, hogy bizonyos érdekcsoportok marketing célokra használják fel
ezt a rendkívül fontos kérdést, a valós helyzetet és a tényleges
kockázatot jelentősen felnagyítva állítják értékesítési tevékenységük
szolgálatába az ivóvíz arzéntartalmára vonatkozó szabályozás-módosítást.
Egyúttal ezúton is felhívjuk az arzénszűrős és minden egyéb házi
víztisztítót használók figyelmét, hogy bármilyen technológián alapuló
vízszűrő, "víztisztító" berendezés alkalmazásakor szigorúan be kell
tartani bizonyos szabályokat: a berendezést megfelelően karban kell
tartani, szükség van egyes alkatrészeik, szűrőbetétük időnkénti
cseréjére, reaktiválására, hiszen a berendezés állapotától függ a rajta
átfolyó víz minősége. Ezek elmulasztása könnyen azt eredményezheti, hogy
az úgynevezett „víztisztító" berendezés vízszennyező forrássá válik,
főként mikrobiológiai problémákat okozva.
A
magyarországi ivóvíz-szolgáltatók képviseletében köszönjük a média
képviselőinek segítségét a lakosság korrekt, tényszerű tájékoztatásában,
ugyanakkor abban is számítunk közreműködésükre és felelősségérzetükre,
hogy az ivóvízellátás biztonságával kapcsolatos felesleges pánikkeltést
elkerülhessük.